A katolikus pap – alter Christus†
Az áldozópap felszentelt szolga, aki Krisztus
személyében (in persona Christi) mutatja be a szentmiseáldozatot. A
szentelésben kapott megjelöltség a Pap-Krisztushoz tesz hasonlóvá (signum configurativum), szent hatalommal
képesít az Egyetlen Főpap személyében való cselekvésre (signum potestativum).
A mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen papsága a szolgálati papság által válik jelenvalóvá, akárcsak Krisztus – dicsőítő, engesztelő, könyörgő, hálaadó, s a bűnök bocsánatára rendelt – megváltó áldozata egyszer és mindenkorra megtörtént, egyetlen volta az Egyház eucharisztikus áldozatában jelenvalóvá válik.
A mi Urunk Jézus Krisztus egyetlen papsága a szolgálati papság által válik jelenvalóvá, akárcsak Krisztus – dicsőítő, engesztelő, könyörgő, hálaadó, s a bűnök bocsánatára rendelt – megváltó áldozata egyszer és mindenkorra megtörtént, egyetlen volta az Egyház eucharisztikus áldozatában jelenvalóvá válik.
Boldog II. János Pál pápa Dominicae
coenae apostoli levelében (1980. február 24.) világosan kifejti ezt az
igazságot: „az „in persona Christi” kifejezés sokkal többet jelent, mint a
Krisztus „nevében” vagy a Krisztust „helyettesítve”. Krisztus személyében,
vagyis a sajátos, szentségi azonosulásban az Örök Főpappal, Aki szerzője és
elsődleges alanya az Ő saját Áldozatának, amelyben, igazság szerint, senki sem
helyettesítheti Őt.” Az ordo szentsége által a pap Krisztushoz lesz
hasonlóvá oly módon, hogy Krisztusnak, a Főnek személyében képes cselekedni
szent hatalommal, hogy fölajánlja az
áldozatot és megbocsássa a bűnöket. Azok a megkeresztelt férfiak tehát,
akik megkapták a szolgálati papság ajándékát, szentségileg új és sajátos
küldetést kaptak: jelenítsék meg Isten népe körében magának Krisztusnak, mint
az Egyház fejének és legfőbb pásztorának hármas – prófétai, kultikus és királyi
– hivatalát.
A felszentelt pap Krisztus
helyettese, követe közöttünk. Az újszövetségi preszbüterosz / presbyter kifejezés nemcsak kultikus tevékenységre
utal, hanem magában foglalja az igehirdetői és a pásztori tevékenységet is.
A testté lett Ige isteni személye és mindazok az emberek,
akiket testvérekként magához ölelt, s akikhez a belőle áramló természetfölötti
hatás eljutott, egy testet alkotnak, amelynek Krisztus a feje. Az Úr Krisztus
személyében cselekvő papra tehát nemcsak az Úr Jézus Krisztus valóságos teste
van reá bízva, hanem sajátságos hatalmat kapott a titokzatos test, az Egyház
vezetői szolgálatára is.
Fülep Dániel
†Készült a Tengernek Csillaga 2012.
május-júniusi számába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése