A XXI. század létbizonytalanságában,
világnézeti-, eszmei-, ideológiai zűrzavarában felmerülhet(ne) bennünk a kérdés,
kit és mit ünneplünk augusztus 20-án. Alkotmányt? Államalapítást?
Európaiságunkat? Magyarságunkat? Súlyos szavak ezek, de mégis, mintha
jelentőségüket vesztették volna, annyit szajkózták a fülünkbe. Az „egyszeri
ember” ezáltal odáig jutott, hogy „ma szabadnap van”. Botrány.
„Az alkotmány ünnepét ülő”, harcos kommunisták,
vagy ál-európaiságukat hirdető liberálisok mára háttérbe szorultak, helyettük a
közönyben poshadó, elvtelen, agymosott, vegetáló tömegember lett a tendencia.
Sokan épp úgy jutottak ide, hogy az előző választások „fülkeforradalma” során
győzött a „konzervatív” irány, így hirtelen nincs ki ellen kivonulni, tehát
ülhetnek babérjaikon, mert éveken belül beköszönt a földi (konzum) paradicsom…
Vagy mégsem?
Katolikus keresztényként nem lehetünk
elégedettek. Nagyon szép és nemes dolog, hogy az „új alkotmány preambulumában”
szerepel „az Isten áldd meg a magyart” idézet, s tény, hogy ez által a legtöbb szabadkőműves
befolyás alatt álló, nyugat-európai országot messze leköröztük keresztény
hitünk megvallásában, de felmerül a kérdés: Ez volna a maximum? Ez Szent István
öröksége? S tulajdonképpen ezt
ünnepeljük ma?
Szent István király szentté avatásának évfordulója
van. Az 1038. augusztus 15-én elhunyt, s halálos ágyán országát Szűz Máriának ajánló szent uralkodót szintén szent életű utóda, Szent
László király közbenjárására 1083. augusztus 20-án kanonizálták a Katolikus
Anyaszentegyház szentjeként. Mit is jelent ez? István, első királyunk
életszentségének elismerését, miszerint katolikus hívőként valljuk, hogy
üdvözült, és életével példát mutat utódainak. Nem volt bűntelen, miképpen egy
ember sem, de nem is az a szent, aki bűntelen, hanem aki egzisztenciálisan
igent mond Isten hívására, az Igazságra, Krisztus tanítására, s átengedi magát, hogy ne ő,
hanem általa a Szentlélek cselekedjék. Szent István így cselekedett, ezért
ünnepeljük őt, s kérjük közbenjárását az ő öröksége, Hazánk és népünk sorsának
jobbra fordulásáért, s az igazságos, szent királyság restaurációjáért!
Miben mutat példát nekünk a szent király?
Abban, hogy a maximumra törekedjünk. Ismerjük fel, hogy emberek vagyunk, és
emberi voltunknál fogva Isten képmására teremtett személyünk van, s ezáltal
küldetésünk, hogy szentek legyünk, azaz hogy üdvözüljünk. Példát mutat
utódainak, a királyi családoknak uralkodásban és politizálásban is, de nem csak
nekik. Minden családnak, minden férfinak – s felesége Boldog Gizella királyné
minden nőnek. Döntése folytán egy ország vált kereszténnyé. Egy igazi atya, egy igazi férfiú döntésén
múlhat egy család, de egy nemzet, vagy milliók sorsa. Gondoljunk csak Ábrahámra
és Sárára! Ha Ábrahám nem indul el Isten hívására Úr városából, most nincs
kereszténység, iszlám és zsidóság sem. Egy emberi döntés – ha Istenben
történik, történelmet alkot!
Dicsőség ezért a döntésért Istennek és dicsőség
Szent István királynak, aki az Isten jobbján foglal helyet! A szent király nem
politikai megfontolásból, vagy az „európai integrációért” vette fel a
kereszténységet, s térítette meg – folyamatosan – egész országát, hanem
egzisztenciálisan átadta magát Istennek, s belátta királyként ez a kötelessége.
Amikor Magyarország vezetőinek az lesz az első, hogy minél több magyar ember
üdvözüljön, akkor nyugodhat meg a katolikus keresztény magyar ember, de akkor
sem tétlenkedhet, tálentumait haláláig kamatoztatnia kell. Amelyik vezetés a
„vallásszabadság” nevében ál-vallásokat emel az úgynevezett történelmi egyházak
közé, az nem keresztény, sőt Isten és ember ellenes! Farizeusok, képmutatók!
Szent István Krisztus katonája volt, és az
mindörökké. Példát mutat, hogy hitünkért és az igazságért minden nap meg kell
vívni harcunkat. A szent király helyesen forgatta Krisztus kardját, őszinte,
igaz és bölcs uralkodó volt, amiért az öröklétben elnyerte méltó jutalmát. Nem
alapított holmi „álladalmat”, keresztény királyságot hozott létre, az Örök Atya
mennyei királyságának mintájára, melynek alappillérei az isteni erények
mellett, az igazság és a jog voltak. A magyar nép szelleméhez illő, katolikus
törvények voltak ezek, melyek megalapoztak egy kilenc évszázados át erős
királyságot. Ez Szent István politikai öröksége. Ezután sóvárog ma a magyarság
– még ha nem is tudja, hogy ezt óhajtja, hiszen gyakran elvakítja a tűzijátékok
(!) és egyéb materiális hívságok fénye, s nem tud koncentrálni a valódi, örök értékekre!
Arra kérem kedves olvasóimat, álljunk meg egy
pár percre ma vagy a héten, s gondoljuk át a fentieket! Merjünk igent mondani
Istennek az ő hívására, merjünk katolikusok és magyarok lenni! Kövessük királyi
apostolunkat, ki – Hartvik püspök Szent István legendáját idézve – valóban a
magyarok apostola! Fogadjuk örömmel, amit Isten ránk ruházott, s merjünk együtt
küzdeni egy Szent Magyarországért, egy keresztény, igazságos királyságért!
Szent István király! Könyörögj értettünk!
der schwarze Ritter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése